Valahogy minden blogot el kell kezdeni. Csak tudnám, hogyan. Talán így.

Ennek a blognak van egy előzménye, amikor Prágában éltem, dolgoztam, azokról az időkről itt olvashatsz:praga.postr.hu.

A Prága blog után sokat gondolkodtam, beszéltem Rozival, hogy milyen legyen az új blog. Rozi azt kérte, hogy legyen kevésbé személyes, nem szeretné, ha az életünk ki lenne teregetve a nyilvánosság elé. Mindkettőnknek volt olyan élménye, hogy olyasvalaki, akivel kb. 5 évben egyszer beszélünk, pontosan tudta, hogy mi történik velünk.

Másrészről a munkahelyemről sem írhatok már olyan büntetlenül, mert értik, hogy mit írok.  Ez egy egyértelmű előnye annak, hogy valaki külföldön dolgozik. Bátran szidhat bármit, úgysem olvassák. Tehát ebből a témából biztosan kevesebb fog bekerülni. Azért, ami nagyon vicces és nem kényes a cégnek, azt becsempészem. Az esetleges utazásaimat meg fogom majd örökíteni, de az új cégemnél ez legtöbbször Németország vagy Ausztria lesz, szóval nem lesz jó kis katasztrófaturizmus.

Viszont lesz új téma rövidesen, Lőrinc, az új jövevény érkezése, aki nemsokára jön és felborítja az éppen csak kialakuló életünket, amiben újra együtt élünk Rozival, de már nagyon várjuk ezt a felborítást. Készülök rá egy kis projekttel, minden családtagot körbejárunk a következő egy, másfél hónapban és felteszünk két-három kérdést nekik, utána összevágom és időkapszulaként majd megmutatjuk neki jó pár év múlva.  Remélem, viccesre sikerül majd a végeredmény, és nem lesz vállalhatatlanul béna.

Talán az egyetlen hír, amiről be tudok számolni, hogy az új munkahelyen ismét kaptam céges autót. Miután belépéskor a meglévőkből lehetett választani, hosszas alkudozás után egy nagyon szépen felszerelt S-Maxszal gurultam ki hétfőn a munkahelyem kapuján. Ez az autó sokkal nagyobb, mint bármi, amit idáig vezettem. Nemcsak hosszabb, de sokkal szélesebb is.  Első nap sikerült is leápolnom ajobb első tükrét otthon a mélygarázsban, ami nagyon szűk, ezért oda most nem nagyon fogok leállni egy ideig. Úgy pattant el a tükör egy oszlopra felakadva, mintha minden nap ezt csinálná, és utána úgy lógott szanaszét szakadva, mint egy kibelezett ponty. Ettől most egy kicsit össze vagyunk veszve az autóval. Tudom, hogy az én hibám volt, de mégis, hogy tehetett ilyet.

Az utóbbi egy évben főleg villamossal jártam munkába Prágában és most visszasírom. Az tizenöt perc volt háztól-házig. Most befele 35 perc, hazafele 1 óra. Szép az autó, jó az autó, de jelenleg Budapesten nem lehet közlekedni. Kell majd találnom valami jó kis menekülőútvonalat, mielőtt valamelyik délután megtépek valakit a végeláthatatlan dugóban.

Visszatérve az autóra, az S-Max olyan, mint egy mikrobusz, Rozi  beszállva meg is kérdezte, hogy van-e buszvezetői engedélyem, hogy vezessem ezt a szép Ikarust. Majd veszek szép BKV kék műszálas zakót és nadrágot, növesztek egy helyre kis fonnyadt bajuszt és nem mosok hajat egy hónapig, hogy autentikus lehessek ebben a szerepben.

Mit is írhatnék még? Van még néhány témám, de hagyni kell valamit a következő posztra is.