Nem volt azonos szintű az örömünk a családban, mikor kiderült, hogy egy hétre Barcelonába utazom, hogy az évi esedékes Gartner szimpóziumon megismerjem, merre fejlődik a világ a következő pár évben. 

Néhány evvel ezelőtt már részt vettem egy másik cég hasonló rendezvényén, de az csak egy szegény unokatestvér volt a koszos külvárosból. Volt szerencsém a múltban néhány amerikai informatikai konferencián részt venni, idáig ez a rendezvény hozta leginkább azt a színvonalat, amit ott tapasztaltam. Biztos a méreten múlik. Egy tipikus amerikai rendezvényen tízezer feletti résztvevő van. Ezt Európában nehéz elképzelni: például egy csúcsra járatott magyar rendezvényen maximum ezer résztvevővel számolnak. Itt 8500 résztvevő volt regisztrálva, plusz szerintem 2-3000 Gartner alkalmazott is jelen volt. 

A rendezvény nagyságát az auditórium befogadóképessége mutatta be legjobban, ahol a keynote-okat tartották (nem tudok erre jó magyar fordítást, talán a kulcselőadások a legéletképesebb), itt jó 3000 embernek volt hely, és egy gigászi színpadon adott elő a csúcstechnológiával megtámogatott előadó. 

A Gartner szerint jelenleg olyan átalakulásban van a technológia, amire az emberiség történetében még nem volt példa. Ez természetesen egy közhely, de ha csak egy példát nézünk, hogy a Tesla egy sima letöltéssel az összes autóját átalakította majdnem teljesen önjáró járművé a múlt hónapban, a Google autóji pedig néhány éve vezető nélkül közlekednek a forgalomban, akkor megértjük, miről van szó. A konferencia legjobb előadását Andrew Mcafee (az MIT professzora) tartotta, aki pont azzal foglalkozott, hogy miért pont most történik ez az egész. A lényege az volt, ahogy az elmúlt 4-5 évben megteremtődött az a technológiai háttér (a mobil platformok, a felhőalapú szolgáltatások és a big data feldolgozási képességek), hogy egy hatalmas bumm előtt álljunk.

Mi várható? Itt már azért csak predikciókról beszélünk, de mindennek megvan az alapja. 3-4 éven belül a jelenlegi alkalmazásalapú működést szép fokozatosan átveszik a digitális segédek, a Google Now, az Apple Siri, vagy akár a Microsoft Cortanája. A működésüket úgy kell elképzelni, hogy élőszóban kérdezünk valamit tőlük és szállítják a választ. Ez részben már megvan, a Google jelenleg is nagyon jó hatásfokkal érti meg akár a magyar beszédet is, de a másik oldalon egy szabályokon alapuló, nem túl nagy hatékonyságú intelligencia válaszol. Ez fog változni. A mesterséges intelligenciákat jelenleg úgy tanítják, ahogy a gyerekeket. Nem szabályokat tanítanak, hanem mintákat és akkora a fejlődés, amire a tudósok is csak kapkodják a fejüket. 

Tehát néhány év múlva a digitális segédünk, aki jól ismer minket es érti az érzelmi reakcióinkat is, intelligens válaszokat fog adni, megértve a kérdések mögött meghúzódó mögöttes kérdéseket is. Ami megdöbbentő.

A következő szerintem még meredekebb. Az előrejelzés szerint 2020-ra az emberek egy jelentős, kétjegyű százalékának az USA-ban már egy számítástechnikai rendszer lesz a főnöke. Bizonyos munkák nagy részét ember nélkül végzik majd, pl. a sofőrök jelentős részének már nem lesz munkája. De a magukat szakértőknek nevező emberek helyét is fokozatosan veszik át a Gartner által csak robo-nak nevezett mesterséges intelligenciák (MI). Rengeteg vizsgálat, kutatás van jelenleg ebben a témában. Egy előadó arról számolt be, hogy komplex, mély szakmai témában végzett problémamegoldásban csak 7%-ban voltak jobbak az emberek, 40%-ban azonos eredmény volt, es több mint a felében az MI már jobb eredményt hozott es lényegesen gyorsabban. Hmm. Lehetünk szkeptikusak a témában, de a fejlődés ebbe az irányba megy, ráadásul rohamtempóban. 

Ha mondjuk még tíz évet hozzáadunk az időtengelyhez, akkor ott akkora fejlődés várható, ami jelenleg kevéssé prognosztizálható.

A Gartner által idén legjobban nyomott téma az volt, hogy a következő 3-5 évben a piacon a legnagyobb fejlődést és forgalmat a mindenütt jelenlevő algoritmusok, az apró MI-k, a robo-k elterjedése és lassú dominanciája, ami az előzőek fényében azt hiszem, érthető.

Számtalan érdekes, szakmai előadást hallottam még, de azok a jelen problémáiról szóltak, amiket ismerek és amikkel küzdünk. Az ebédek során találkoztunk űrhajóssal (Chris Austin Hadfield), azzal az emberrel aki először úszott egy kilométert az északi sarkon (Lewis Pugh), akiknek igazából egy mondanivalójuk volt, hogy a legtöbb korlát csak saját magunkban van, az emberi szervezet és agy sokkal többet elvisel és sokkal rugalmasabb, mint amennyire azt kihasználjuk.

Szerencsére volt egy délután, amikor kicsit szétnéztünk a városban és végre bejutottam a Sagrada Famíliába, ami szép ellenpontozása volt a digitális jövőnek, főleg Gaudi apró homokzsákokkal készített statikai terve mutatta, hogy az emberi elme még sokáig méltó ellenfele lesz a mesterséges intelligenciáknak. Bár az egyik sarokban egy kis 3D nyomtató szépen gyártotta a maketteket. Az mondjuk jó kérdés, hogy milyen munkája lesz 50 év múlva azoknak, akik nem elég kreatívak, vagy nem szimplán zsenik.

Természeten volt tengerparti koktélparti is, a tapas a füleimen jött már ki, de ez az utazás nem erről marad emlékezetes, hanem arról, hogy itt húzták előttem szét a függönyt és láttam bele abba, hova juthat az emberiség a következő 10-20 évben, ha túléli, és azóta is csak keresem az államat, ami valahol ott maradt a barcelonai auditórium padlóján. 

Csak orientációként, ezt a posztot egy táblagépen írtam a repülőn hazafele, amit egy felhőszolgáltatásba mentek, és egy blogba publikáltam, amit a világ különböző részein elhelyezett adatcentrumokban tárolnak, közben egy kis algoritmus javítgatja az elírásokat, egyre okosabban. Bár még messze nem elég okosan, de ha angolul írnék, ott már szinte hibamentes anyagot tudnék elkészíteni elsőre.

Mennyire van messze ez a jövő?